Utolsó napom következik Tokyoban, így hamarosan véget ér a kaland. Köszönöm Anya, hogy mindig kész vagy áldozatokat hozni az érdekemben, remélem lassan megtanulom kifejezni mennyire értékelem ezt, és remélem megbocsájtod amikor úgy tűnik, hogy nem. Neked köszönöm ezt a valóravált álmot!
szilama készítette ezt a képet.
szilama készítette ezt a képet.
szilama készítette ezt a képet.
szilama készítette ezt a képet.
Hallottam, hogy az egyik Night Marketban lehet kígyót enni. Megszámolni sem tudom hány olyan állatot vagy annak egy részét kóstoltam itt, amit még előtte soha. Kígyó vacsora nélkül azonban nem mehetek haza, ezért megkértem egyik barátomat, hogy vigyen el. Kiderült, hogy ő is ekkor hallott először arról, hogy ilyet egyáltalán lehet Taipeiben kapni. Az étteremhez érve egyszerűen elrohantam, mert megláttam őket ott kígyózni egy hatalmas terráriumban. Itt halott kígyóról volt szó kéremszépen! Aztán kedves barátnőm kezét markolászva és az esőkabátomat szemellenzőként használva leültünk egy olyan helyre, ahol nem látszódtak a szörnyek. Az étlapon a kígyó méreg, vér, sperma és húsleves közül az utóbbit választottuk. A húsa finom volt, mint a csirkének, de teli volt kicsiny szálkákkal, amik megnehezítették a fogyasztást, így hamarosan jobb falatok után néztünk.
Itt épp a kis sejtjemmel mókáztam. Sajnos már múlt időben... Holnap irány Tokyo. Mindig zsúfoltnak és tömöttnek éreztem Taipeit, ma azonban megneztem a pontos adatokat es Tokyban tíz millióval többen laknak. Igazabol el sem tudom kepzelni milyen egy akkora varos, ahol tobben laknak kis hazank teljes lakossaganal.
A Taroko Nemzeti Parknak ez a legnagyobb nevezetessege. A hatalmas marvany falak szinte osszeernek, csak nehany meter valasztja el oket egymastol. Kozottuk pedig, egy a hegyekhez kepest kicsiny folyo, suhan tovabb sebesen.
Ma a Taroko Nemzeti Parkot latogattam meg, ami utan utba kellett ejtenem egy kis lablogatast a Csendes Ocean partjan. Mar csak az igazi ragyogo napsutes hianyzott volna, de nincs mit tenni esos evszak van.
